ISTENÜL [e] tárgyatlan ige -t, -jön (
költői)
Mintegy istenné válik, úgy kezdik tisztelni, mint istent. □ Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja, | Hogy
Petőfi hogy istenül. (Ady Endre) || a. (
költői) Szerelmi boldogságában szinte istennek érzi magát. □ Én ez által istenülve lettem, És keserves sorsom elfeledtem, | Emma, gyönge karjaid között. (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: átistenül; megistenül.
- istenülés; istenülő.