Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

IMÉNT
IMMÁR
IMPRESSZIONISTA
INGER
INGÓ
INGÓ-BINGÓ
INT
INVERZIÓ
INVOKÁCIÓ
ÍR [1]
IRAMAT
IRAMLIK
ÍRÁS
IRATOS [2]
ÍRÓ [1]
IRODALOMKUTATÁS
IRODALOMTÖRTÉNET
ÍRÓDEÁK
ÍROGAT
ISMÉT

KIÁLTOZ ige -tam, -ott; -zon kiáltozik
  • 1. tárgyatlan Többször, ismételten kiált (1, 1a–c). Hangosan kiáltoz; torka szakadtából kiáltoz. □ Hó! hó! – kiáltozék harsányan. (Mikszáth Kálmán) Elbújt az ágy alá, és teli tüdőből … kiáltozott. (Krúdy Gyula) || a. tárgyatlan Vmiért kiáltoz: ily módon kér vmit. Segítségért kiáltoz.
  • 2. tárgyas Többször, ismételten, kiáltva mond vmit. A tüntetők jelszavakat kiáltoztak. □ Kiáltozom fűnek, fának, | Kedves nevét itt Lillának. (Csokonai Vitéz Mihály) Erre jön! erre jön! kiáltozák a vadászok. (Jókai Mór)
  • 3. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Többször kiáltva hív vkit. □ Az asszony bemutatta őt a papnak, s egyben Vicát kiáltozta. (Gárdonyi Géza) || a. tárgyas (ritka, költői) Vkit kiáltva, név szerint emleget. □ Mint a sebes tűz rombol a király Téged kiáltoz minden utain. (Vörösmarty Mihály)
  • kiáltozó.