Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az ember páros mellső végtagja: a vállhoz csatlakozó s két, egymáshoz ízülettel kapcsolódó tagból álló mozgatható, izmos testrész, gyak. a kezet is beleértve. (Általában mindkettő, gyak. csak az egyik) Alsó, felső, izmos, sovány kar; bal kar; jobb kar; → tört kar; karja lehanyatlik; karjaiba → fonja; karba teszi kezét: két alsó karját melle előtt összefonja; karba tett → kézzel (v. kezekkel); karon → csíp vkit; karon → fog vkit; karon, karján: rendsz. könyökben behajlított, mellmagasságban tartott alsó karján; karon hordozza a gyermekét; karon ülő gyermek: kb. egyéves korú gy., akinek már nem árt, ha a felnőttek karjukra ültetik; karján viszi a kabátot; karján viszi a kosarat; vkinek a karján: vkibe belekarolva, vkivel karonfogva, tőle vezetve; karjára ültet, vesz; → átfonja karját (a mellén); (átvitt értelemben) míg a (két) karomat bírom: amíg dolgozni tudok v. bírok; alig → bírja a karját; → elfogadja vkinek a karját; karját vmire, vmi köré v. vmibe → fonja; keresztbe → fonja a karját; kart karba → öltve; felemeli, leereszti a karját; → kinyújtja a karját vki felé; lóbálja a karját; vmibe → mélyeszti a karját; karját nyújtja vkinek: <rendsz. férfi nőnek azért, hogy az belékaroljon, s úgy vezettesse magát>; karját vkinek a karjába → ölti, karjára ölt vkit v. karon ölt vkit; karját → összefonja; hadonászik a karjával; → motollál a karjával. □ Iszonyú erőt érzettem karjaimban, és felszakasztám [= felszakítottam] Bánknak ajtaját. (Katona József) Most a szörnyű gyermek karját elereszté. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) □ Ez ablakból kitárta vézna karját Felétek: élet, szabadság, halál. (Juhász Gyula) || b. (rendsz. többes számban) <Állandósult szókapcsolatokban:> ez mint a védő v. fogva tartó átölelés eszköze, ill. maga az ölelés, védelem, fogva tartás. (választékos) Az álom karjai között: alva, álmodva, álmában; karja ölelésre → nyílik; kibontakozik v. kiszakítja magát vkinek a karjai közül; (átvitt értelemben) vkinek a karjai közé menekül: nála keres védelmet, segítséget, menedéket; (átvitt értelemben) vkinek a karjaiba kerget v. taszít vkit: a) arra készteti, hogy eredeti szándéka v. vonzalma ellenére vkinél v. vmely közösségnél keressen támogatást, védelmet; b) olyan helyzetbe juttat vkit, hogy az kénytelen vkinek a szerelmese v. házastársa lenni; → odaveti magát vkinek a karjaiba; karjaiba → szorít; (átvitt értelemben) vminek a karjaiba veti magát: elszántan, elkeseredetten v. önfeledten átengedi magát vminek, belemerül vmibe; karjaiba → zár vkit; karjában tart vkit; egymás karjaiban: összeölelkezve; karját ölelésre → nyitja; → tárt karokkal fogad v. vár vkit. □ Nyújts feléje védő kart. (Kölcsey Ferenc)
2. (költői) Ez a testrész mint a fegyveres küzdelem eszköze és jelképe. □ Oh! más magyar kar mennyköve villogott | Attila véres harcai közt. (Berzsenyi Dániel) Vagy visszavíjja ős hazánk Szabadságát karunk, Vagy érte küzdve, hű felek, Egyért s együtt halunk. (Garay János) || a. (átvitt értelemben, költői) Testi erő, személyes vitézség, harci erény. □ Tegyen a kar igazságot! víjon veled szembe! (Arany János)
3. (gyak. összetételben) (átvitt értelemben) Általában vmely tárgynak, kül. készüléknek v. gépnek kar (1) módjára kinyúló és gyak. mozgatható része; a) kül. vmely ülő- v. fekvőbútornak az a része, amelyre a karunkat tesszük; b) az, ami megfog és emel vmit; c) az, aminek a forgatásával működtetünk vmit; d) az, ami kinyúlva mutat v. tart vmit. A daru, az emelő, a gyertyatartó, a gramofon, a mérleg, a szék karja. □ Leborulva a kanapéra, úgy hajtotta fejét annak lágyan kifelé görbülő párnázott karjára, mint valami hajó korlátjára. (Babits Mihály)
4. (rendsz. jó v. rossz jelzővel) (átvitt értelemben) (Vmilyen) karban (van): <tárgy, dolog, (ritka, tréfás) személy> vmilyen állapotban (van); karban tart: jó állapotban tart. A cséplőgép rossz karban volt. A bérlő köteles karban tartani a zongorát. □ Szorgalmas ember volt, utána jó karban levő ház meg még egy kis pénzecske is maradt. (Tolnai Lajos) Befordult a beteg szobájába. Bizony már rossz karban találta szegénykét. (Mikszáth Kálmán)