Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

IMÉNT
IMMÁR
IMPRESSZIONISTA
INGER
INGÓ
INGÓ-BINGÓ
INT
INVERZIÓ
INVOKÁCIÓ
ÍR [1]
IRAMAT
IRAMLIK
ÍRÁS
IRATOS [2]
ÍRÓ [1]
IRODALOMKUTATÁS
IRODALOMTÖRTÉNET
ÍRÓDEÁK
ÍROGAT
ISMÉT

JÖN-MEGY tárgyatlan ige jött-ment, (ritka) jöjjön-menjen; (jelentő mód jelen 3. sz. és felszólító mód. tájszó v. régies) jő-megy
  • 1. Ide-oda jár. Állandóan, egész nap, mindig jön-megy. Folyton jön-megy a faluban. Szóláshasonlat(ok): úgy jön-megy, mintha → besózták volna. □ Úri nép jött ment ott: asszony, lány és férfi. (Arany János) Alig volt itthon, folyton csatangolt! … mindenkinek minden órában megvan a halaszthatatlan munkája, s ez meg csak jön-megy … (Móricz Zsigmond)
  • 2. Jönnek-mennek: egyidejűleg v. rövid időközökben az egyik jön, a másik megy (tömegben levő emberek közül, több jármű közül). Emberek jönnek-mennek. □ Emberek a hangra nosza jönnek-mennek. (Arany János) Vasútnál lakom. Erre sok | vonat jönmegy. (József Attila)
  • 3. (átvitt értelemben, költői) <Idő> hamar elérkezik, s hamar elmúlik. □ Év év után gyorsan lejár, Jő-megy mikép vándor madár. (Arany János)