IRAMAT főnév -ot, -a (ritka, régies, költői)
Erőről tanúskodó, lendületes futás; lendület, iram. □ Iramatban a ló megállani nem tud. (Arany János) || a. Az a távolság, amelyet egyetlen gyors lendülettel futva meg lehet tenni; iramodás. □ Most, hadaim vévén Trencsin alatt szemre, | Látogatást tenni esik ott kezemre, |
egy iramat Prága. (Arany János)