Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (rendsz. csak jelzőként) Az emberek vmely csoportjáról alkotott fogalom jegyeit hiánytalanul, ill. nagyon jellemzően magában foglaló, neme, kora, foglalkozása v. népe jellemző vonásait különösen szembetűnően mutató <személy>; valódi. Igazi férfi, nő, orvos, tanár; igazi író, költő. □ Igazi leány vagyok a gyávaságban. (Arany JánosShakespeare-fordítás) Ez az érv kényszerített arra, hogy vizsgáljam, mit nevezhetünk az igazi zseni művének. (Kuncz Aladár) Szigorú, de jó igazi magyar ember Kenyérre lehet kenni. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan <dolog>, amely a maga fajtájának a (leg)jellemző(bb) vonásait mutatja, amely valóban az, amit az őt jelölő szó jelent. Igazi barátságra vágyik. Nem volt az igazi szerelem, inkább csak egymás megértése és megbecsülése. || b. (nyelvtudomány) Igazi műveltető ige: olyan ige, amely azt fejezi ki, hogy a cselekvést az alany nem maga végzi, hanem v. mással végezteti, v. okozza, előidézi, hogy más végezze, ill. hogy a tárgyon vmely cselekvés, történés, állapotváltozás végbemenjen (pl. felásatja a kertet (a fiával); megváratja a barátját; a füst köhögteti az embert). || c. (fokozó értelemben) Nagyfokú, fokozott v. teljes. Minden nesz megszűnt, igazi csend lett. □ Most jön az igazi munka. Csakhogy ahhoz mi már deresek vagyunk, hogy mi kezdjük. (Móricz Zsigmond)
2. <Több közül való választás, kiemelés esetén:> valóságos, tényleges, tulajdonképpeni. Vkinek, vminek igazi arca ←; vkinek az igazi neve; az ország igazi ura. Leleplezték az igazi bűnösöket. Ezek után melyik az ő igazi álláspontja? □ Az igazi gyilkost már elfogták egy nyomorult pincér személyében. (Babits Mihály) || a. Nem hamisított, valódi. Igazi gyémánt; igazi tokaji bor. □ Ötszáz igazi forinttól fosztani meg engem, tiz esztendőt vettél el életemből. (Jókai Mór) || b. <Kül. (gyermeknyelv)-i használatban:> nem játékszernek való, hanem tulajdonképpeni rendeltetését betöltő. Igazi ágyú, kard, puska.
II. főnév -t, -k v. -ak, -ja Az a személy, aki megtestesíti vkinek az ábrándjait, vágyait, elképzeléseit, aki teljesen kielégíti vkinek főleg a másik nemmel szemben támasztott igényeit, kívánalmait; vki számára az eszményi ember (kül. férj v. feleség). Nem akar férjhez menni, várja az igazit. Számára még nem jött el az igazi.
III. (határozóragos, határozószó-szerű alak (népies) Igaziból: igazán, komolyan, nem játékból. Én csak játszottam, de ő igaziból verekedni kezdett.