Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

IFJÚ
IFJÚI
IFJUL
IGAZ
IGAZI
IGAZSÁG
IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS
IGEN [2]
ÍGÉRET
IGÉZ
ÍGY
IHLETES
IHLETÉS
IHLETETT
IHLIK
ILLAN
ILLÓ
ILYEN
ILYNEMŰ
IMÁD

JELZŐ [e] melléknév és főnév
  • I. melléknév
  • 1. Olyan <személy>, aki jelez (1–4) vmit, aki jelt ad vmire. A vonat érkezését jelző forgalmista.
  • 2. Olyan <eszköz>, amellyel vmit jelezni lehet v. szoktak. Jelző berendezés; jelző trombita ←; határt jelző cölöp; a szabad bejáratot jelző szemafor; az utat jelző tábla. □ Egy december végi napon … hiába szólt a sétát jelző kürt. (Kuncz Aladár)
  • II. főnév -t, -je [e]
  • 1. (nyelvtudomány) Az a szó(csoport), amely a mondatnak egy más részével együtt egységes szerkezetet, voltaképpen egyetlen mondatrészt (alanyt, tárgyat, határozót, névszói állítmányt) alkot, és a szerkezet másik, rendsz. főnévi tagjának tulajdonságát, sorbeli helyét v. egyéb helyzetét, mennyiségét v. birtokosát fejezi ki. → Állítmányi jelző; → birtokos jelző; → értelmező jelző; melléknévi jelző; kijelölő jelző; főnévi jelző; minősítő jelző; névmási jelző; számnévi jelző. A magyarban a jelzőt általában nem ragozzuk. A jelzőt is mondatrésznek szoktuk tekinteni. □ Minden cselédjét "derék lánynak" nevezte, … olyan jelzőket pazarolt rájuk, melyek csak költők képzeletében foganhatnak. (Kosztolányi Dezső) Élvezettel gyűjtögeti az útszéli kiszólásokat, a tömör és hetyke, zamatos jelzőket. (Karinthy Frigyes) || a. (irodalomtudomány) Állandó jelző: leírásokban, költői művekben személyek, tárgyak jellemzésére v. hangulatkeltésre használt szó v. szókapcsolat. A helység kalapácsában Erzsók állandó jelzője: a szemérmetes. || b. (csak pozitív értelmű jelzőkkel, rendsz. többes számban) (bizalmas) Vkinek vmely jó tulajdonságát túlzottan, néha gúnyolódva magasztaló szó v. szókapcsolat. Dicsérő, hízelgő jelző. Elhalmozza elismerő jelzőkkel.
  • 2. (vasútügy) Olyan eszköz, berendezés, amellyel a pálya forgalmának szabályozása, biztonsága érdekében hallható v. látható jeleket, jelzést adnak. Bejárati, kijárati jelző.
  • Szóösszetétel(ek): 1. jelzőárboc; jelzőállomás; jelzőgomb; jelzőtinta; jelzőtorony; jelzővas; 2. állapotjelző; áramjelző; betörésjelző; díszítőjelző; földrengésjelző; időjelző; könyvjelző; nyomjelző; pántjelző; számjelző; szintjelző; távjelző; térközjelző; tulajdonságjelző; váltójelző; vészjelző; viharjelző; vízállásjelző.
  • jelzői.