Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
JELEN [e-ë v. e-e] melléknév, főnév, határozószó és mondatszó
I. melléknév
1. (választékos) A szóbeli v. az írásbeli közlés folyamatával egyidejű <időpont, időszak, időtartam>. A jelen percben; a jelen pillanatban: éppen most; a jelen órában; a jelen korban. □ Beérjük azzal, mit a jelen óra önkényt hoz. (Arany János) Jelen tavasz óta lakik itt. (Jókai Mór) || a. (választékos) Olyan <folyamat, állapot, helyzet>, amely a szóbeli v. az írásbeli közléssel egyidejűleg még tart. Az ügyek jelen állapotában; a jelen helyzetben; a jelen körülmények között; a jelen vitában; jelen vizsgálódásunkkal. □ Én látván a haza jelen veszedelmét, zászlót ragadtam kezembe. (Kossuth Lajos)
2. (ritka) Olyan <testület, intézmény, intézkedés>, amely a szóbeli v. az írásbeli közlés idejében még megvan, érvényben van; jelenlegi, mostani. A jelen kormány; jelen törvényeink értelmében; a jelen intézkedések szerint. □ Tengelyi ismeré e megyei igazgatás hibáit, könyv nélkül tudta a jelen tisztikar vétkeit. (Eötvös József) || a. (választékos) A most szóban forgó v. készülő. Jelen levelem célja; jelen sorok átadója. Jelen tárgyban forduljon az intézet igazgatójához. □ Szigligeti maga író is, játszó is Jelen színműve a közönség nagyobb részétől tapssal fogadtatott. (Vörösmarty Mihály) Midőn jelen regényem írásához fogtam, Tehozzád fordultam legelőbb is. (Jókai Mór)
3. (nyelvtudomány) Jelen idő: a) az az igeidő, amely azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés a szóbeli v. az írásbeli közléssel egyidejű; b) az ige ragozási rendszerében azok az alakok, ill. azoknak az alakoknak az összessége, amelyek ezt az igeidőt kifejezik. (Ezek az alakok bizonyos helyzetben múlt- v. jövőbeli cselekvés, történés, állapot v. létezés kifejezésére is alkalmasak) A jelen időnek nincs külön jele. Hogy van a "megy" ige jelen ideje? || a. (nyelvtudomány) Jelen idejű, jelen időben álló. Az "olvasok" jelen igealak.
II. főnév -t, -e v. -je [e, e] (csak egyes számban)
1. (választékos) A mostani idő, a most folyó idő. A jelen hamar elfut. □ Mert a boldogságra kevés csak a jelen. A multon épül az s az emlékezeten. (Tompa Mihály) Mint bűvös Jelen | áll körűl egész elmult életem, | s ezt te akartad így, Emlékezet! (Szabó Lőrinc) || a. (régies, választékos) Jelenben: most. □ Ha van mihez bizhatnod a jelenben, Maradj az élvvel kínáló közelben. (Vörösmarty Mihály) Várhegynek jelenben ilyen papjai vannak. (Tolnai Lajos) || b. (ritka, költői) Múltbeli v. jövőbeli időnek az a szakasza, amelyet a szóban forgó cselekvéssel, történéssel v. állapottal egyidejűleg képzel el a beszélő, az író. □ Oh e kertben kert volt életünk, Minden óránk benne egy virág; Mult- s jövőnket a gazdag jelen Koszorúi takarák. (Petőfi Sándor)
2. A mostani élet, a mostani körülmények, viszonyok, ill. az egyén életkörülményei. Népünk jelene; a jelennek él: nem gondol az esetleges jövőbeli nehézségekre; élvezi a jelent. A jelen nehéz, de a múlt nehezebb volt. □ Egy egész kis halom kisebb-nagyobb gyermek Űzi pillangóit a boldog jelennek. Tegnapot felejtett, holnapra nem gondol. (Petőfi Sándor) Kinek reménye sánta, hite kétes, Jelene únott, jövője szűkkörű, Multjába néz, szép emlékkel palástol Bút, bajt. (Arany László) A faj a múlt, a nemzet a jelen, a nép a jövő. (Juhász Gyula) A Dunának, mely mult, jelen s jövendő, | egymást ölelik lágy hullámai. (József Attila) || a. (irodalmi nyelvben) A mostan élő embereknek, a mi korunk embereinek összessége; kortársaink. □ Jelennek írunk és tán a jövőnek. (Arany János)
3. (nyelvtudomány) Jelen idő. → Befejezett jelen; a jelen azt fejezi ki, hogy ; az igét jelenbe teszi.
III. határozószó (kissé választékos)
1. Azon a helyen, ahol a nyilatkozat, a kijelentés elhangzik; itt. Jelen van: itt van, nem hiányzik. Hányan vagyunk jelen?
2. Azon a távolabbi helyen, amelyről éppen szó van, v. amelyet beszéd közben megnevezünk; ott. Jelen van vhol. Hányan voltatok jelen? Kik lesznek jelen a gyűlésen, a megbeszélésen, a tárgyaláson? □ Köntösöm S csatán volt már jelen. (Kisfaludy Károly) Jelen volt a holdvilág a Lakzinál. (Petőfi Sándor) Az országgyűlés akkor határozatképes, ha a képviselőknek legalább fele jelen van. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Vmely helyen, vmely társaságban, másokkal együtt. □ Úgy nevettek, ahogy csak férfiak tudnak nevetni, mikor egymás közt vannak. Ha asszony van jelen, akkor már az ember nem olyan őszinte. (Móricz Zsigmond)
IV. mondatszó Jelen!: <névsorolvasáskor v. név szerint való híváskor:> itt vagyok! □ [A tanú] előretopogott, a botjára görnyedve Jelen mondta, meghajolva az elnök felé. (Kosztolányi Dezső)