Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ISTENI [e] melléknév és főnév
  • I. melléknév -en [e], -bb
  • 1. (ritka, vallásügy) Istenhez (1, 2) tartozónak, rá vonatkozónak, őt (meg)illetőnek tartott <dolog>. Isteni tisztelet.
  • 2. (vallásügy) Istentől (2) eredőnek tartott <dolog>. Isteni adomány, gondviselés; kegyelem; isteni szikra ←. □ A tudomány gyönyörű gyümölcse, Ez hozta mennyből földre az isteni Szikrát, ez oldott a butaság alól. (Berzsenyi Dániel) Most már szabad vagyok. Isteni és emberi törvények szerint szabad. (Jókai Mór)
  • 3. (vallásügy) Istenre jellemzőnek tartott. Isteni hatalom. □ Elmés psychologiával szétboncolja Helenában mindazt, amit benne az epos isteninek, … végzetesnek tartott. (Péterfy Jenő)
  • 4. (átvitt értelemben, költői) Fenséges, legmagasabb rendű, elbűvölő. □ Milyen isteni A csillagok szomszédságábul A nagy világra letekinteni. (Petőfi Sándor) Volnék kis pacsirta, … Hogy lerázván a föld minden szennyét, porát, Innám egy dicsőbb lét isteni mámorát. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben, túlzó) Istennőhöz méltón szép, istennői. Az isteni díva. □ A szomszédban az isteni Zelma zongorázik. (Csiky Gergely) Az ilyen női testre … azt szokták mondani, hogy felséges, sőt hogy isteni. (Nagy Lajos) || b. (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Nagyon jó, remek. Istenien mulattunk. □ Van isteni liptai túrónk. (Tolnai Lajos) || c. határozói használat(ban) (melléknév előtt nyomósító szóként) (átvitt értelemben, bizalmas, túlzó) Rendkívül, módfelett. Isteni szép; isteni jól mulattunk.
  • II. főnév (ritka, vallásügy) Istenre jellemzőnek tartott tulajdonság, ilyen jellemvonások összessége. □ A boldogságnak ez a teljessége már csak megronthatta … az emberben az istenit. (Móricz Zsigmond)