Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vhova rogy: <ember, (ritka) állat> elerőtlenedve, esetleg eszméletét veszítve álló helyzetéből egész testével vhova dől. Földre rogy; a hóba rogy. □ Ki a vesztes? ki a nyerő? | Erőtelen mindkét erő, Győztes, legyőzött, mint ahogy Két birkozó egymásra rogy. (Arany János) Megtántorgott erre a névre Boldizsár úr, s holthalaványan rogyott egy székre. (Mikszáth Kálmán) Aszfaltra rogy egy bús, bitang legény. | Fáradt szegény. (Kosztolányi Dezső) Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked. (Radnóti Miklós) || a. Térdre rogy: <személy> hirtelen elhatározással (két) térdére ereszkedik; térdre borul. □ Bánk, Bánk, emlékezek | szavadra midőn kezem megkérte, nem rogyott | ő térdre ! szép se volt igen, de egy | Alphonsus, egy Caesar állott előttem. (Katona József)
2. (ritka, költői) <Ember, állat> rogyadozik (1). □ Kadosa nemtelenűl nem akart megvívni. Leszállott, | És odahagyta lovát, mely már rogya kínja hevében. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka, költői) <Építmény, vminek halmaza> eresztékeiben, részeiben meglazulva, támasztékát vesztve lassan roskadozik. □ Elszállt a nyárnak utolsó viharja, | nyúlt jegenye szomjasan andalog, | sárgúlva rogynak árva kazalok. (Babits Mihály)
3. (átvitt értelemben, ritka) Magába rogy: magába roskad. □ Itt űlök, némán, magamba rogyva, Míg száll az óra, mint egy pillanat. (Kiss József)