Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HITVES [ë v. e] főnév és melléknév
  • I. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (választékos)
  • 1. Nagyon előkelő társadalmi helyzetben levő férfi felesége, házastársa. Királyi hitves. Az államfő hitvese. □ Nem ille Bánk- | bán Hitvesének a Magányba lakni? (Katona József) Én kegyesem, szép hitvesem Ellenemre jársz-é? (Arany János) || a. (kissé régies) <Megtisztelő v. költői megnevezésként:> általában feleség, női házastárs. Vkit hitvesül → bír; a halott hitves koporsójánál. □ Édes szép ifju hitvesem, Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor) Életre buzdítasz, halálra intesz, | mint ama hitves, | ki kőbe vésve áll a sírok ormán | egy anya fájdalmával. (Kosztolányi Dezső) Hitvesek, őszbe borult bus anyák nyögik | … a szörnyü | borzalmakat. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
  • 2. (elavult) A házastársak vmelyike; hitvestárs.
  • II. melléknév (elavult) Hites (I. 2).