Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (hivatalos) Olyan <szakember>, akit vmely hatóság különleges feladatok ellátására alkalmazott, s aki esküt tett arra, hogy feladatát szabályszerűen, hűségesen teljesíti. Hites írásszakértő; hites könyvszakértő ←; hites könyvvizsgáló ←; hites bírósági, (törvényszéki) szakértő, tolmács. || a. (régies) Hites szakértőtől végzett. Hites földmérés. || b. (történettudomány) Hittel, esküvéssel megerősített. Hites frigy, kötelezés.
2. (népies, irodalmi nyelvben) Törvényes házasságban élő, törvényes <házastárs>. Hites felesége, ura. □ Egy-egy hites, férjes asszonnyal Jön egy kis lyány És ott van a férj is. (Ady Endre) Átöltözött, szakadt és pecsétes slafrokjából a százhúszpengős állás hites nejéből kispolgári asszonykává. (Nagy Lajos)
3. (régies, költői) Megbízható, hű <személy>. □ Hű és hites barátném előtt nincs titkom. (Vörösmarty Mihály)
4. (ritka, költői) Olyan <dolog>, amelyben hisznek, amit hitelesnek, valódinak vélnek. □ Egyszer volt itt forradalom, Hites, igaz forradalom. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] (elavult, költői) Hitvestárs (2). □ Még ma kell, hogy ő enyém legyen! | Kárával a szegény hitesnek? Oh, | szerelem te? (Katona József)