BORÁG [r-á] főnév (költői, régies)
Szőlővessző, venyige. □ Borág köríti mostan homlokom; | Ott, hol Tokaj nyújt nektárt istenének, | Víg szárnyakon kél a nemhallott ének. (Kazinczy Ferenc) Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetődet Százados erdőség. (Vörösmarty Mihály)