Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (költői) <Személy> légiesen, könnyed, halk, gyors mozdulatokkal szökik, suhan vhová. Egy óvatlan pillanatban a kertbe illan. □ Azért szökve mintegy önnön udvarátul, Más útcára illan a kis ajtón, hátul. (Arany János) A jó gazdasszony Szétnéz s a konyhába illan | mert a jó ebéd fő. (Kosztolányi Dezső) || a. (költői) <Időszak, kor, állapot, jelenség> gyorsan, észrevétlenül tovatűnik, elsuhan. □ Jer, kedvesem édes! A tavasz illan. (Kisfaludy Károly) A fiatalságnak szép napjai, a gyönyörű kor Hirtelen illan, mint felhők sebes árnya tavasszal. (Vörösmarty Mihály) Az Öröm illan, ints neki, | Még visszavillan szép szeme. (Tóth Árpád)
2. <Némely anyag> nagyon gyorsan légnemű állapotba megy át, ilyenné válik. A kámfor illan. □ [A kaszát] szájához emeli, rálehel s várja , mekkora darabon vonta be hályogosra a lehellet, s mily gyorsan illan. (Mikszáth Kálmán)