A magyar nyelv értelmező szótára

HOPP mondatszó és főnév (főleg bizalmas), (régies) hop

• I. mondatszó
• 1. <Ugrásra való felszólításként, személynek, állatnak.> Hopp, ugorj egy nagyot! Kutyája elé tette a pálcáját, s azt kiáltotta neki: hopp! □ Akkor "hop!" s mint a szél, aki most szabadúl, | Vitte Toldit a ló oly kegyetlen vadúl. (Arany János) Hopp, ugorjunk fürge szánra, | menjünk a hegyekre fel. (Kosztolányi Dezső) || a. <Annak érzékeltetésére, hogy a személy v. ritk. állat ugrás után v. eséskor v. leszálláskor földet ér.> Lovával az árokhoz ért, s egyszerre csak hopp, átugratta. □ Hop! leszálltam, itt vagyok. (Vörösmarty Mihály) Eszter (átugrik a kerítésen). Hopp, itt vagyok! (Gárdonyi Géza) || b. <Ugrás festésére.> □ "Hopp!" Mint a madár, mint az őz, úgy szökött [a patakon] … keresztül a szép Emma. (Jókai Mór) A fiú … hopp, felugrik a palló felhajló végén, és … a híg sár hosszú lövelletben [= sugárban] feccsen Biri után. (Gárdonyi Géza) || c. (ritka) <Ismételve ugrálás, föl-le való gyors mozgás érzékeltetésére.> □ A le s fel kapkodó tű [a varrógépben] … hop hop hop, néztem, mikor pergett. (Móricz Zsigmond) || d. (átvitt értelemben is, költői) <Gyors fölemelkedésre, felszállásra, repülésre, gyors futásra való felszólításként.> □ Hop, hop, hop, a hegyre, hop! (Vörösmarty Mihály) Hopp, ma pille, költeményem | ne szégyenkezz szállani. (Babits Mihály)
• 2. (népies) <Tánckurjantásként, táncra buzdító v. tánc közben hallatott felkiáltásként, vidám táncdalban is.> □ Hopp Juliska, hopp Mariska, | Hej gyere vélem egy pár táncra. (népköltés) Egyik-másik legény kidől, de viszont sorba állnak a pihentek, s hop-hop, húzzad Rupi, hajrá Rupi … (Mikszáth Kálmán) De én azért mégis magamba táncolok, tyuhaj, hop … (Móricz Zsigmond) || a. (népies) <Vidám felkiáltásként, rendsz. tánccal kapcsolatban.> □ Szép élet! | Víg élet! | Soha jobb nem lehet! | Hopp hát jőjjön katonának Ilyent ki szeret! (Amadé László) Haj, haj, haj! – kiabálta Zsolt. – Hopp! Hopp! Hopp! Sohse halunk meg! … (Móricz Zsigmond) || b. <Elbeszélésben, táncot, a tánc apró mozdulatát festő, a tánc hangulatát keltő szóként.> □ Előkerültek a bojtárok, a nyájat odahajtva közelbe, s uccu hopp, olyan tánc kerekedett, hogy még a bárányok is ugrándoztak. (Mikszáth Kálmán)
• 3. <Gyors, hirtelen, váratlan mozgás festésére, ill. ilyen mozgással kapcsolatban a figyelem felhívására.> □ Noszty … kiáltani akart … hogy: "Hop, hop, ott szalad a róka." (Mikszáth Kálmán)
• 4. <Személy v. ló megállítására való felszólításként:> állj! Régen a bérkocsisok, mikor be akartak kanyarodni, a járókelőket így figyelmeztették: hopp! □ Ott toppant mellettük, akár a forgószél, vagy hét lovas betyár. – Hop! Egy tapodtat se odább! – Pali megállította a lovakat. (Mikszáth Kálmán) Feri úr … hangosan kiáltott fel: – Hopp! Álljunk meg csak! (Mikszáth Kálmán)
• 5. <Futó állat v. személy, főleg gyermek megfogásakor, gyors elkapásakor v. vkivel való találkozáskor használt szóként.> Hopp, megvagy (v. megfogtalak)! □ Szindbád élénken a csodadoktor vállára csapott. – Hopp, doktor úr, jó, hogy találkozunk. (Krúdy Gyula)
• 6. (átvitt értelemben, ritka) <Annak kifejezésére, hogy a beszélő ne folytassa beszédét.> □ Minő, csodák a mell haván … Hát még odább … de hopp! ne többet. (Vajda János)
• 7. <Annak kifejezésére, hogy vkit rajta kap a beszélő v. más személy vmin, amit szégyell v. titkol.> □ Az asszonyka kacagó piros arccal kacsint a szemébe [a férjének], s játékosan meglegyinti az arcát. – Hopp, hopp, úgy kell! Jó vót – kiáltja Mihály úr, aki mindent ellesett. (Móricz Zsigmond)
• 8. <Hirtelen ráeszmélést, észbekapást kísérő felkiáltásként.> Hopp, most jut eszembe. Hopp, hogy is volt az a dolog? □ Hop! Menjen valaki a korcsmároshoz. (Mikszáth Kálmán) Észrevettem, hogy maga még fenn van, kinéz az ablakon és mereng … Hopp, szóltam magamban, ez a megismerkedésre a legalkalmasabb pillanat! (Ambrus Zoltán) Bandi legyek, ha ezt a vörösbajszú embert nem láttam már valahol életemben. Hopp, a Szerviták terén. (Krúdy Gyula) || a. <Elbeszélésben, hirtelen ráeszmélés festésére.> □ Jankó is azonban elméjét jártatja, Hopp! egyszerre támad egy jó gondolatja. (Vajda János) Mihálynak megvillant a szeme. Hopp, erre nem is gondolt, hogy pesti leány. (Móricz Zsigmond) || b. <Hirtelen felismerés, ráismerés kifejezésére.> □ [A város] egyszerre ismerős lett előtte. Hopp, ez az a város, amelyben nem sokkal halála előtt megfordult. (Krúdy Gyula)
• 9. <Meglepetés, csodálkozás kifejezésére.> □ Miféle istennyila az a kezetekben, hé? … – Dárdák, atyánkfia … – Uccu hopp, és mire való az kenteknek? (Mikszáth Kálmán) Testvérem, tegnap este, | Halló! De furcsa volt! | Elindultam a Marsba, | Hopp! hogy zuhant a Hold! (Tóth Árpád)
• 10. (ritka) <Figyelmeztető szóként, olyankor, amikor vki észre akarja vétetni magát:> halló!? hé! □ Hop, hop! – jelezte "Galgavölgy" szerkesztője az irányt, amelyben vannak. (Mikszáth Kálmán)
• 11. <Néhány labdajátékban, figyelmeztetésül annak, aki a labdát el akarja kapni, hogy figyeljen a dobásra, v. annak, aki a labdát dobja, hogy hová dobja.> Hopp!
• 12. <Óvatosságra intő szóként.> □ Amint a határra értek, …, az öreg Preszton kevély szíve megnyilallott: – Hopp – mondá a pajtásainak, akiket vezetett – ellenség földjére léptünk. (Mikszáth Kálmán)
• II. főnév -ot (-ja)
• 1. A hopp! szó kiáltása. Akkor mondj hoppot, ha (v. amikor) átugrottad az árkot: nem jó előre örülni. □ Az ispán Nem veszi a dolgot tréfának, hoppogat [= többször hoppot kiált]: erre Hoppot mond itt, ott, meg amott a rengeteg erdő. (Fazekas Mihály)
• 2. (ritka) (Egy) hoppra: hirtelen, váratlanul, előkészület v. teketória nélkül. Azt nem lehet csak úgy egy hoppra megcsinálni. □ Gergely egy hoppra ott-terem. (Gárdonyi Géza) Ifjak, kik voltak, hoppra megvénülnek. (Ady Endre) Szólás(ok): (népies, régies) Hopp hírével: hirtelen, minden teketória nélkül; hoppon hagy vkit: <főként férfi nőt> elhagy, cserbenhagy; hoppon marad: a) <leány> pártában marad, férj nélkül marad; b) <nő a táncteremben, táncos mulatságon> táncos nélkül marad, ülve marad; c) kimarad vmiből, nem jut neki belőle; d) (ritka, irodalmi nyelvben) reménye nem teljesedik; felsül. Közmondás(ok): Egyszer hopp, máskor (v. másszor) kopp: az ember egyszer jól és vígan él, máskor szűkösen. hoppogat; hoppol; hoppoz.