Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HITLEN [e] melléknév és főnév (régies, költői)
  • I. melléknév -ül, -ebb [e]
  • 1. Hitetlen, vallástalan <személy>. □ Hogy a hitlen ember imádni tanulja A köd oszlopában rejlő istenséget. (Arany János)
  • 2. Nem keresztény, pogány. □ Mint ragyogál az erős napként csatatéri mezőkön, Most pedig a hitlen katonának vesszeje ölt meg. (Vörösmarty Mihály)
  • 3. (ritka) Hűtlen (2). □ Elhagytak hitlenűl Szerencse és világ. (Vörösmarty Mihály) Harminc nemes Budára tart | … Mind hű és hazafi, – Mint pártütőket hitlenül | Eladta Vajdafi. (Garay János)
  • II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (régies)
  • 1. (történettudomány) Hitetlen (III. 2). □ Vissza, ha alkudozol, hitlennel az alku nem állhat. (Vörösmarty Mihály) Maga jár Losonczi elül jó példával | … Biztatja vitézit: "Veszni tért a hitlen | Nem kell félni semmit, megsegít az Isten … " (Arany János)
  • 2. (irodalmi nyelvben) Szerelmeséhez hűtlen személy. □ Gyászolom a hitlent, s nem színlett gyászok örök lesz. (Vörösmarty Mihály)
  • hitlenség.