HÍRNÖK főnév -öt, -e [e]
Az a személy, aki közlés végett rábízott hírt továbbít, átad, vmely hírt közöl.
Vkinek a hírnöke; hírnökre bízza az üzenetet. Hírnököt küld maga előtt. □ De hirnők jő, s pihegve szól: | "Uram, hatalmad eldült. (Czuczor Gergely) || a. (
régies,
költői) A lovagi tornák kikiáltója, a játékok sorrendjének közlője. □ Felkiált a hirnök: "Ha van, aki meri | Állitni, hogy az ősz bajnokot ismeri, Álljon elő. (Arany János) || b. (
átvitt értelemben,
választékos) Az a madár v. virág, amelynek megjelenéséről vminek közeli bekövetkezésére lehet következtetni.
A tavasz hírnöke.
- Szóösszetétel(ek): előhírnök.
- hírnöki; hírnökség.