Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Személy> két karjával gyöngéden, szeretettel átfog vkit, vmit. Átöleli vkinek a derekát, fejét, nyakát. Szerelmesen átölelték egymást. □ Az ifjú átölelte a lányt; Hőnek érzé s csókkal érte ajkát. (Vörösmarty Mihály) A gyerek átölelte a nagyapót és megcsókolta. (Gárdonyi Géza) Nem nyitotta föl szemét, nem ölelte át az édesanyját, nem borult zokogva keblére. (Babits Mihály) || a. Átölel vkit, vmit: <kar> ölelve vki, vmi köré fonódik. Két izmos kar átölelte. || b. (átvitt értelemben) □ Bejártam a rónát, Melyet átölel a Duna-Tisza karja. (Petőfi Sándor)
2. (átvitt értelemben, költői) <Kerek, kör alakú tárgy, dolog> körülvesz vmit. □ Fehér nyakát egy sor piros gyöngy öleli át. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Gondolat, lélek> teljesen magába v. szeretetébe fogad vmit. □ A lélek szeretetével átöleli a világot. (Vas Gereben) Közeledik az a dicsőséges világ, aminek leírásához hiányzik minden szó, amit át nem ölel emberi gondolat. (Jókai Mór)