Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HERVADATLAN [ë] melléknév -ul, -abb
  • 1. (költői) Üde, viruló, nem hervadt <növény, virág>. □ Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska, Szíves, de bánatos üdvözletem! | … Oh, a reményből nyujtson egy sugárt egy Még hervadatlan fűszálat nekem! (Arany János) || a. (átvitt értelemben, régies, költői) Teljes virulásban levő. □ S szenvedett bár, s bajról bajra hága, Hervadatlan volt szép ifjusága. (Kölcsey Ferenc)
  • 2. (költői) Hervadhatatlan (I). □ Adjuk meg a hazának … A hervadatlan szép tavaszt. (Vörösmarty Mihály) Oly dolgot viszünk ki, mely hirünk megedzi, Fejünk hervadatlan babérral övedzi. (Arany János)
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami még elevenen él a közvéleményben. Hervadatlan érdemek.