Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (fizika) Az energiának az a fajtája, amely a test atomjainak, ill. molekuláinak a mozgási energiájából tevődik össze. Állati hő: <az állati szervezetben> lassú égés közben keletkezett h.; fajlagos, fagyási, olvadási hő; sugárzó hő; lappangó v. → látens hő; a hő hatása; hő fejlődik; hőt sugároz; hőt von el; a nap, a tűz hőt sugároz. A víz hő hatására felmelegszik. Súrlódáskor, nyomáskor hő fejlődik. □ Látjátok feleim, egyszerre meghalt | és itt hagyott minket | Akárki is volt ő, de fény, de hő volt (Kosztolányi Dezső)
2. (régies, költői) Hőség (1). → Megüti a hő. □ A káldori faj nem fogna kiveszni Nyomtalanúl miként a Pusztai kút, melynek kiapasztá nedveit a hő. (Vörösmarty Mihály)
II. melléknév -n, -bb (irodalmi nyelvben)
1. Nagyon meleg; forró. □ Harmat-arca hő napon ég. (Arany János) Harsogjanak szent, bátor zengzetek, Míg minden szemből hő könnyek ömölnek. (Tóth Árpád) A legjobb a nap volt, az arany | ragyogás a nyár hő napjaiban. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, választékos) Szenvedélyes, forró, izzó <érzelem>. Hő óhajtás, vágy; hőn szeretett. □ A társaság minden tagja kér, hogy hő tiszteletét e levelemhez csatoljam. (Tolnai Lajos)