Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HULL tárgyatlan ige -t, v. -ott; -jon; -ani hullik (..ljék*)
1. <Vmiből sok egyforma, azonos v. hasonló darab> egymás után, folyamatosan, sűrűn, nagy tömegben esik. Hull vhonnan v. vhová; hull a falevél, a gyümölcs, a hó, a zúzmara; termékeny → talajra hull. Szóláshasonlat(ok): hull, mint a → manna az égből. □ Hull a szilva a fáról. (népköltés) A fák lombja csendesen hull. (Tompa Mihály) Ahol a piacra hullt a golyó, oda árkot ástak és földhányást emeltek. (Gárdonyi Géza) Az éjszaka apró, sűrű hó hullott. (Krúdy Gyula) || a. Csillag hull: meteor útja látható az égen. □ Mennyi csillag hull ma! (Arany János) Hulló csillag, hullj, hullj, rogyásig. (Ady Endre)
2. (választékos) <Folyékony anyag> aránylag bőven, a szokottnál nagyobb mennyiségben, sűrű cseppekben folyik vagy esik alá. Hull a könnye; hull a vére. Szóláshasonlat(ok): hull a könnye, mint a → záporeső. □ Látják hullani könnyemet A csendes patakok. (Berzsenyi Dániel) Hullottak könnyeim zápornak módjára. (Petőfi Sándor) A vérem hull, hull, egyre hull. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, választékos) (Csőstül) hull a szidalom, a szitok, az átok v. (gúnyos) az áldás vkire, vkinek a fejére: sok á., sz. éri. □ Hull, hull a szitok, a röhej, Szaladnak a bélyegesek S egy nagy csillag van a homlokukon. (Ady Endre)
3. Hull a haja, szőre, tolla: hosszabb időn át, rövid időközökben újra meg újra veszti a haját, szőrét, tollát; kopaszodik, vedlik. □ Hullott a haja. Egyre több gubanc maradt a vasfésűben. (Kosztolányi Dezső)
4. (választékos) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> esik (I. 4, (III) 1). Darabokra hull: szétesik; → porba hull; térdre hull: hirtelen letérdel; szemébe, vállára hull a haja; (érett gyümölcsként) az → ölébe hull. Leesett a pohár, darabokra hullott. □ S térdre hulltam ott | A zúgó Élet partján voltunk. (Ady Endre) || a. (választékos, költői) <Fény> rávetődik vkire, vmire. □ Paplanomra sárgán | hull égi villany, nappali verőfény. (Kosztolányi Dezső)
5. <Állat, ritkábban ember> tömegesen pusztul; elhull. Rakásra hull a sertés. Száj- és körömfájásban hull a marha. Hull a baromfi. Hullanak ősszel a legyek. Szóláshasonlat(ok): Hull, mint ősszel a → légy. □ Mint hulla a hulla! veszett a pogány. (Arany János) Erősen hullanak a bárányok. (Tolnai Lajos)