Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (hajózás) Vasrúd, amely 24 horgas, kapa formában végződő ívelt karba ágazik szét; láncon v. drótkötélen a vízbe bocsátják, s ott karjaival a fenékbe akaszkodva rögzíti a hajót, a csónakot; vasmacska. Horgonyon áll; → felszedi a horgonyt; felhúzza, kiveti, leereszti a horgonyt; horgonyt → vet. □ Szétszakad a horgony, fut gályám, elmarad a part. (Petőfi Sándor) Ki messze messze vagy, kinek hajója már | a boldog világ előtt horgonyt vetett: Egy-két szót jó barát, hadd szóljak még veled!" (Tompa Mihály) [A vontatóhajók] meg-megálltak, horgonyt vetettek a kis falu alatt. (Krúdy Gyula)
2. Horgony alakú ( ) jel, a hajósok jelvénye. A matrózok hímzett horgonyt viselnek a kabátjukon.
3. (átvitt értelemben, költői) <A remény jelképeként.> □ Egy szakadt fonál: ez a hit; Egy csonka horgony: a remény. (Arany János) A horgonyom a végtelenbe dobtam. (Juhász Gyula)
4. Hasonló formájú, de kisebb horgas eszköz kútba v. mély üregbe hullott tárgy kiemelésére; vasmacska. Horgonnyal halászták ki a kútba esett vödröt.