Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Rossz, gyenge (minőségű) <dolog, holmi, tárgy>; silány, vacak. Hitvány anyag, áru, gabona, papiros, ruha; hitvány minőség. □ Ily könnyen nem löksz el magadtól, Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett. (Madách Imre) [Nem nyugszik], amíg a csontokról a leghitványabb "mócsingos" darabkákat is le nem szedegette. (Krúdy Gyula) || a. Csekély, kevés; sovány (8). Hitvány kereset, összeg.
2. (népies) Rosszul, gyengén fejlett; sovány, beteges, erőtlen <ember, állat>; girhes. Hitvány kis állat; hitvány ló, malac, marha. □ Az egyik kisasszonyka van nála. Melyik? A hitvány A hajdú azt akarta kifejezni, hogy a soványabbik. (Mikszáth Kálmán)
3. Erkölcsi tekintetben értéktelen, minden rosszra kapható, megvetésre méltó <személy, embercsoport>; gyalázatos, aljas. Hitvány alak, (gaz-)ember, lélek, teremtés; hitvány népség, társaság. Hitványul elárult bennünket. Hitványul viselkedett. □ E hitvány korban megvénült kebelnek Csak a mámor teremt-e hát nagyot? (Madách Imre) Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz? | Rabló váraitokból merre fut Hitvány hadatok? (Ady Endre) || a. Ilyen emberre jellemző; aljas. Hitvány beszéd; a hazaárulók hitvány mesterkedései. □ Én pedig azt mondom, hitvány pletykákra ne hajtsál, Légy ember. (Csokonai Vitéz Mihály) Pirulva gondol rá, hogy férje a hitvány szerelmek mámorában összetévesztheti az ő keresztnevét egy máséval. (Ambrus Zoltán)
4. Csekély értékű v. értéktelen, silány <megnyilatkozás, sajátság>. Hitvány segítség, tanács. Kevés ilyen hitvány könyvet olvastam. □ Látod, én szegény költő vagyok: Örökül hát nem sokat hagyok; Legföllebb mocsoktalan nevet: A tömegnél hitvány érdemet. (Arany János)
II. főnév -t, -ok v. -ak, -a Hitvány (3) alak, ember. Ez a hitvány akar itt basáskodni? Ilyen hitványokkal szóba sem állunk! □ Ha gazdagot kérek [feleségül], Mindig csak azt hányja, Hogy az enyémből élsz, Ebadta hitványa. (népköltés) Hát csak a hitványnak van-e adva enyészni A 281. lapon, a szócikk legutolsó sorában található Vörösmarty-idézetben enyészni helyett tenyészni olvasandó. gyönyörben ? (Vörösmarty Mihály)