Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HŰLT [ű v. ü] melléknév
  • 1. (költői) Hideggé vált, kihűlt. □ Akár a hült érc, merevek | a csattogó vizek. (József Attila)
  • 2. (választékos) Élettelen <test, ill. ennek maradványai>. Hűlt porai, teteme. □ Egynek nem adatván – anyja levél soknak, Kik hűlt poraidban is áldani fognak. (Arany János) || a. (átvitt értelemben, költői) Hideg, közömbös, lelkesedésre képtelen. □ A hűlt szívekre száll Csendes szomor [= szomorúság]. (Vörösmarty Mihály) Olyan … hűlt szájjal és zöld ábrázattal tud előadni [döghalált, háborút], hogy az embernek a hajszálai állnak az ég felé. (Jókai Mór)
  • 3. Vkinek, vminek hűlt helye maradt v. van vhol: vki, vmi eltűnt vhonnan, vkinek, vminek nyoma veszett vhol; (csak) hűlt helyét leli, találja: nem talál vkit, vmit vhol, mert nyomtalanul eltűnt onnan. □ Hűlt helye a sűrű dombon A sok madárfészeknek. (Kisfaludy Sándor) A virágos mintázatú függöny mögött egy reggel csak hűlt helye maradt. (Kuncz Aladár)