Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Rendsz. télen, a hideg évszakban> a csapadék egyik neme: pelyhekké össze állott apró, hatszöges jégkristályok. Esik a hó; (nagy pelyhekben) hull a hó; szálldogál, szállongál a hó; szakad a hó; kavarog, táncol a hó. □ Nagy pelyhekben sűrűn omlik a hó. (Petőfi Sándor) Az égből, fehér pelyhekben szállingózott a hó. (Gárdonyi Géza) Friss, fehér hó hull a tájon. (Kosztolányi Dezső)
2. A földre hullott hópelyhek tömege, rétege; leesett hó (1). Friss, márciusi hó; szűz hó: érintetlen, még le nem taposott hó; (választékos) az örök hó hazája ←; nagy hó van; síkos, ropog a hó; hó borítja, lepi be, födi a tájat; vmit → befú a hó; befújta az utat a hó; → elolvad a hó; → elveri a havat; hóval borított vidék. Szóláshasonlat(ok): fehér, mint a hó: vakító f., teljesen f.; elmúlt v. eltűnt, mint a tavalyi hó: nyomtalanul e.; olyan, mint a márciusi hó: gyorsan, hamar elmúlik. □ De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. (Petőfi Sándor) Megy át az üzenettel a béresgyerek Nagy havakat lépdel. (Tömörkény István)
3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Fehér, ősz haj, szakáll, ill. ennek fehérsége. □ Ezüst hajtincse lefoly Szakállának hava közé. (Arany János) Az évek hóval födik el fejét És barázdákkal barna homlokát. (Juhász Gyula)