HÍMES [ë] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Hímmel [2] díszített, kihímezett <tárgy>.
Hímes öv, szűr; hímesen varrott ruha. □ És amely sok pompát a holt körül látok, Csak festett nyoszolya [= koporsó] s hímes szuperlátok. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. Hímként kivarrott <alakzat, minta>. □ Oda volt nőve a tekintetes vármegyéhez, úgy, mint a hímes tulipán a ködmönhöz. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (átvitt értelemben, régies) Színes mintákkal ékes, tarka foltokkal díszes <anyag>. Hímes márvány, szövet. || a. (néprajz) Hímes tojás: húsvéti locsolók számára készített, rendsz. keményre főtt t., amelynek héjára cifra mintákat festettek, v. egyszínűre festett héjára rajzokat karcoltak. Szóláshasonlat(ok): úgy bánik vele, mint a hímes tojással ←; úgy vigyáz rá, mint a hímes tojásra ←.
- 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Virágokkal ékes, tarka, színpompás <terület, vidék>. Hímes mező, pázsit, rét; (tréfás) a távozás hímes mezejére ← lép. □ Hanyatt feküdt a hímes gyepen az udvaron. (Mikszáth Kálmán) Olajfa erdőn, hímes réten Merengve várok, mindhiába. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, költői) Sok színnel ékes, tarkaságában szép <dolog>. □ Hamar követje a tavasznak, Hímes pillangó, idvezlégy! (Csokonai Vitéz Mihály) Leszállott | Hímes szárnyain a csábító játszi Szerencse. (Vörösmarty Mihály)
- 4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ékes szavakkal megtévesztő, nem őszinte, megejtő <megnyilatkozás, érzés>. Hímes beszéd, hazugság, ígéretek. □ Jött a hizelgés hímes köntösében. (Vörösmarty Mihály) Hímes szeretet az, soha se visz jóra.(Arany János)
- Szóösszetétel(ek): virághímes.
- hímesség.