Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HITETLENSÉG [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. A hitetlen (1, 3) melléknévvel kifejezett lelki, jellembeli tulajdonság, állapot. Hitetlenséggel fertőzi meg társait. □ Titkon, mint az öldöklő angyal éjfélkor, csúszott a hitetlenség és erkölcstelenség. (Kármán József) Kétkedéssel, csüggedt hitetlenséggel, a nagy csalódásnak fájdalmas melankóliájával, de újra veszedelmes játékba vitte szívét. (Kuncz Aladár)
2. (vallásügy) Kételkedés a vallás tételeiben, ill. azok tagadása. □ Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét, | Sok hitetlenségét, undok fertelmességét. (Balassi Bálint)
3. (ritka, régies, költői) Hitszegés (2), árulás. □ Azok között, kiket szentségtörő Nyelved hitetlenségre szöktetett, | Hogy Géza ellen pártot üssenek, | sokan nagyobb Becsűk valának egy tettökben is, Mint életedben minden tetteid. (Vörösmarty Mihály)