Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (kissé választékos) Olyan <személy>, akit hazájában vmely hatalomra jutott népellenes rendszer minden jogától megfosztott, üldöz, akinek itthon v. többnyire idegen földön bujdosnia kell. Hazátlan bujdosó. A szabadságharc után sok honvéd hazátlanul bujdokolt. A hazátlan száműzötteket idegenek fogadták be. □ Kiket megkímélt a halál, Vagyontalan földönfutók, Hazátlan vándorok. (Bajza József) És a hősök, kik itt a hazáért vívtak, Hazátlan bujdosók, földönfutók lettek. (Petőfi Sándor) Ég s föld között, bús-hazátlanul | Hajtja őket a Sors szele. (Ady Endre) || a. Hazátlan nép: olyan n., amelynek nincs hazája, ill. amelyet jogaitól, szabadságától megfosztottak.
II. határozószó (költői) Hazátlanul. □ Maradj lenn Belgrádban, | Vagy bujdoss hazátlan, Szép fiatal vitéz. (Petőfi Sándor) S ő bujdosik hazátlan, a dalnak férfia. (Arany János)
III. főnév -t, -ok, -a (irodalmi nyelvben, régies) Hazátlan (1) személy. □ Keresd fel őt de, kérded merre? hol? valahol a világban: Hisz útasítni fog minden bokor, Rendes lakát hol vette a hazátlan! (Arany János) Engem, porszemet, Rabszolgaságnak láncai közől Hazátlant, elveszettet fölvevél. (Jókai Mór)