Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

HÍM [2] főnév -et, -je [ë, e] (régies)
  • 1. <Vmely kelmére, ruhára, bőrre finom, színes fonállal v. gyönggyel> kivarrt dísz(ítés), minta. □ Aj Bíró szép Anna ablakba ül vala, | Hímit varrja vala fekete selyemmel. (népköltés) Van nekünk becsületes viseletünk, akinek módja van hozzá, kifűzheti gyöngysorokkal; hímet varrhat rá. (Jókai Mór)
  • 2. (költői) Ennek készítésére való v. használt fonál. □ Karcsú derekára felkötötte … [az] övet, melynek végébe pálmák voltak varrva hímmel. (Jókai Mór) Szövi selyem szálból, varrja arany hímmel … (Mikszáth Kálmán)
  • Szólás(ok): (elavult) hímet varr vkiről, vmiről: vkit, vmit mintának, példának tekint, állít.
  • Szóösszetétel(ek): aranyhím.