Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
HALLGAT ige -tam, -ott, ..asson
I. Hallószervével figyel.
1. tárgyas Vmit, vkit hallgat: odafigyel vmely hangra, hallható jelenségre v. vkinek, vminek a hangjára, szavára, hogy jól felfogja, megértse v. élvezze. Beszédet, előadást, zenét hallgat; hallgatja a rádiót, a szónokot, a zenekart; áhítattal, figyelmesen hallgat vmit; lélegzet-visszafojtva, szájtátva hallgatják. □ Ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán, Hallgatom s félálomban vagyok már. (Petőfi Sándor) Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását. (Lévay József) A pácienst megkérte, hogy sóhajtson, hallgatta a tüdejét. (Kosztolányi Dezső) Jólesik | hallgatnom a kert nyüzsgő férgeit. (Szabó Lőrinc) || a. tárgyatlan Csendben figyel vmire. Ide hallgass (ne oda)! Hallgass csak! A gyermekek figyelmesen hallgatnak a mesére. Áhítattal hallgatott minden szavára. □ Most hallgass szavamra, jámbor szolga Bence. (Arany János) || b. tárgyas (vallásügy) Misét hallgat: elmegy a misére, és azon (a szertartást figyelve) részt vesz. || c. tárgyatlan Vmilyen névre hallgat: állatnak v. (ritka, tréfás) embernek vmi a neve; vmilyen néven szokták szólítani. A kutya Bodri névre hallgat.
2. tárgyas (iskolai) Vmit hallgat: <egyetemen, főiskolán, tanfolyamon> vmely tárgy v. tárgykör előadásaira jár, annak előadásait látogatja. Történelmet hallgat az egyetemen. Mit hallgattál ebben a félévben? || a. tárgyas (iskolai) Vkit hallgat: vkinek az egyetemi, főiskolai v. más hasonló, sorozatos előadását látogatja. Kit hallgatsz a főiskolán, az egyetemen? Irodalomból melyik tanárt hallgatod? □ Hallgattam a tudós professzorokat. (Gárdonyi Géza) Berlinben tanult, Helmholtzot hallgatta. (Kosztolányi Dezső)
3. tárgyatlan Hallgat vkire, vmire: hajlik vkinek a szavára, vmely szóra, tanácsra, és aszerint cselekszik; szót fogad vkinek. Hallgat a szüleire; hallgat a jó tanácsra. Hallgass rá! Ha rám hallgattál volna, jobban jártál volna. □ Őrültségedbe már addig jutál, hogy ily eszeveszett emberekre hallgatsz? (Arany JánosArisztophanész-fordítás) Hallgasson arra, aki okosabb , aki tapasztaltabb. (Kosztolányi Dezső)
4. tárgyas (tárgy nélkül is) <Kellemetlen közlést v. fordulatot, eseményeket> szó v. megjegyzés nélkül tudomásul vesz; eltűr, lenyel. Volt mit hallgatnia: alapos dorgálást kapott. Hallgatnom kellett a szemrehányásait. Tűrni és hallgatni kellett. Ezért majd hallgathatsz eleget. Egy darabig hallgattam, de aztán kijöttem a béketűrésből. Nem bírtam tovább hallgatni ízetlenkedéseit. □ No, hisz volt mit hallgatnia Lacinak! (Vas Gereben)
II. tárgyatlan Nem beszél.
1. Csendben van, egy szót sem szól. Hallgass! Nem hallgatsz?: ne beszélj!; fogd be a szád! Egyik nem → szól, a másik hallgat. Egész idő alatt mélyen hallgatott. Szóláshasonlat(ok): hallgat, mint a → csuka; hallgat, mint a → sír; hallgat, mint a → dinnye v. mint → szar a fűben; hallgat, mint a → tetű a var alatt; hallgat, mint (a) süket → disznó a búzában. □ És ti elkésett dalnokok, Hallgassatok! (Petőfi Sándor) Hallgattak sokáig; végre a fenséges Király így töré meg a nagy csendességet (Arany János) Igy szólt az Ur, és Jónás hallgatott. (Babits Mihály) || a. Nem mond véleményt vmiről, nem szól hozzá vmihez, ill. nem foglal állást vmely kérdésben. □ S te, Lucifer, hallgatsz, önhitten állsz, vagy nem tetszik tán, amit alkoték? (Madách Imre)
2. Sem szóban, sem írásban nem nyilatkozik vmiről; nem árul el vmit v. nem dicsekszik vele; nem beszél róla. Hallgat vmiről. Erről a dologról hallgatni kell. Ne félj, hallgatni fogok. □ Reménylem, lesz annyi eszed, hogy hallgatni fogsz. (Vörösmarty Mihály) Építs vagy ronts, mint a vihar, S hallgass, ha műved kész. (Petőfi Sándor) A fiúk annyi bajt próbáltak végig, hogy tudtak hallgatni. (Gelléri Andor Endre) || a. Nem ad hírt magáról; nem ír (levelet). Évekig hallgatott. □ Feddő kérdésem nem fogja zavarni nyugalmad Hogy mi okért hallgatsz? mért késel szólni levélben? (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben) Politikai ok(ok)ból a közélettől visszahúzódva, nyilvános szerepléstől tartózkodva él; <író> nem ír, nem közöl semmit. □ Erdélyi, Kazinczy, Gyulai hallgat. (Arany János) Oly korban éltem én e földön, | mikor a költő is csak hallgatott. (Radnóti Miklós) || c. (átvitt értelemben) Hallgat vmiről: <könyv, elbeszélés, történeti forrás> vmiről nem ad tájékoztatást, vmire vonatkozóan nincs benne adat. Erről hallgat az írás, a krónika, a mese, a történet.
3. (átvitt értelemben, költői) <Dolog, tárgy> nem ad hangot; csendes, zajtalan, néma. □ Oh dicső természet! Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. (Petőfi Sándor) Sötéten hallgat a tó. (Juhász Gyula) A rakodópart alsó kövén ültem | Alig hallottam, sorsomba merülten, | hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. (József Attila)