Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. tárgyatlan (rendsz. határozóval) <Ember> megszűnik élni; meghal. Éhen hal: → szomjan hal; vki → után hal. □ Együtt éltünk, együtt haljunk! | Megmentem én testedet. (Kisfaludy Sándor) Áldjon vagy verjen sors keze: Itt élned, halnod kell. (Vörösmarty Mihály) A hősöket egy közös sírnak adják, Kik érted haltak, szent világszabadság! (Petőfi Sándor) Fölségesen fogok halni. (Ady Endre) || a. tárgyas Vmilyen halált hal: vmilyen módon meghal. Hősi halált hal. || b. tárgyatlan <Több ember v. emberek csoportja> folyamatosan pusztul, fogy. □ Az emberek élnek, halnak , mint az erdei bogarak. (Gárdonyi Géza) Nemzetek halnak s újra kikelnek. (Ady Endre)
2. tárgyatlan (rendsz. határozóval) (átvitt értelemben, ritka, költői) Vmi annyira beleolvad vmibe, hogy külön létezését, jellegét teljesen elveszíti; (bele)vész. Vmibe hal. □ Mit daloltok még ti, jámbor költők ? Hangotok csaták zajába hal. (Petőfi Sándor) Nem a pacsirta fontos, csak a dal, Mely a nem múló, szent összhangba hal. (Juhász Gyula)