Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GRÁNIT főnév -ot, -ja, (ritka, költői) granit (ásványtan)
  • 1. Főként földpátból, kvarcból és csillámból álló, igen kemény, szemcsés összetételű kőzet; főleg építésre, utak burkolására haszn. □ Kedves helyecske …, a háza téglából épültek, utcái gránittal vannak ki kövezve. (Nagy Lajos)
  • 2. (régies, költői) Ebből a kőzetből álló szikla. □ A felhőbe nyúlt gránit ormai S az elzárt völgy neked legkedvesb néző hely. (Berzsenyi Dániel) A bérc, az óriás granit, Felhőkbe nyujtja ormait. (Lévay József) || a. jelzői használat(ban) Ebből a kőzetből álló <hegy, hegység>. □ S Drégel valamint ama gránit orom Rongálva ugyan, de megáll szabadon. (Czuczor Gergely)
  • Szóösszetétel(ek): gránitfajta; gránitkeménységű; gránitkocka; gránitkő; gránitkőzet; gránitszikla; gránittömb.