GÖRGET [e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] (
hangutánzó)
- 1. tárgyas <Vmely nagyobb tárgyat> többször meglökve, saját tengelye körül úgy forgat, hogy az helyéből elmozdulva odább jusson, gördüljön. Görget vmit vhova; a lavina faóriásokat, a vihar sziklákat, a víz hordalékot görget. A szállításra kész gömbfákat rúddal görgetik. Ászokfán görgetik a hordókat. □ Az őrség
a falról
Követ is a hágcsós katonákra görget. (Arany János) || a. tárgyas (átvitt értelemben) □ A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget. (József Attila)
- 2. tárgyatlan (tájszó) <Kandisznó> párzik.
- 3. tárgyas (átvitt értelemben, költői) <Terhes v. kínos dolgot> vmire hárít, vmi számára átad, továbbít. □ Egy nap a másra görgeti ón súlyát. (Arany János) Lelkemre görgetik Haragjukat haragvó bércek. (Ady Endre)
- Igekötős igék: átgörget; begörget; elgörget; előgörget; felgörget; kigörget; legörget; visszagörget.
- görgetés; görgetett; görgető.