Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

GÚNY főnév -t, -ja v. -a (csak egyes számban)
  • 1. Vkire, vmire vonatkozó lekicsinylő ítéletnek magatartással, taglejtéssel, hanggal, beszéddel való olyan kifejezése, mely az illető személyt v. dolgot nevetségessé teszi v. akarja tenni. Csípős, éles, finom, maró, metsző, sértő gúny; a gúny éle; gúny tárgyául szolgál*: gúny tárgya; gúny tárgyává tesz vkit, vmit; kigúnyolja; gúnyból mondta; gúnyt → szór vkire; gúnyt → űz vkiből, vmiből, vkivel. □ Úgy látszik mama, ez a Bence úr gúnyt űz belőlünk. (Csiky Gergely) Mily mocskos dühvel, mily égető gúnnyal írták le a helyi lapok a lopásnak … történetét. (Tolnai Lajos) || a. Gúnyolódás. □ Nem férfi boszúja Temeti el híred, de leányzók gúnyja. (Arany János) Apró, szúrós parasztos gúnyban volt része, de ő vastagon adta vissza. (Móricz Zsigmond)
  • 2. (irodalomtudomány) A nevetségesnek az az erősen célzatos faja, mellyel az író v. költő vmely társadalmi visszásságot torzítva ábrázol, hogy jobban észrevétesse, s kiküszöbölését elősegítse; szatíra. Sok nagy költőnk gyakran élt a gúny fegyverével. || a. (zene) Vminek zenei eszközökkel (pl. szokatlan ellentétet kifejező hangszereléssel) való nevetségessé tétele, ill. a nevetségesnek az a faja, amely így fejeződik ki. Bartók Béla műveiben gyakori a zenei gúny.
  • Szóösszetétel(ek): 1. gúnybeszéd; gúnyhahota; gúnykacagás; gúnykiáltás; gúnyköltemény; gúnystrófa; gúnyűzés; gúnyvigyorgás; 2. öngúny.