FORGANDÓ melléknév -an, -bb (
költői)
Változékony, állhatatlan <sors, szerelem, szerencse>. □ Ó te csalárd világ,
Forgandó szerelem, változó szerencse,
Új gyötrelmet hozál. (Balassi Bálint) A szerencse forgandó Csak inségem állandó! (Kisfaludy Sándor) Szegény a forgandó, tündér szerencse. (Kosztolányi Dezső)