FERDÍT [e] ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. tárgyas (rendsz. eredményhatározóval) (ritka) Vmilyen helyzetet, állapotot létrehoz úgy, hogy vmit ferdére állít, von, húz. Ajkát gúnyos mosolyra ferdítette. A kabát zsebeit divatosra ferdítette.
- 2. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szó, kifejezés alakját v. értelmét> szándékosan, a helyestől, a valóságostól eltérő módon megváltoztatja; torzít, félremagyaráz. □ Én tagadom a költő azon szabadságát, hogy a szókat
tetszése szerint nyirbálhassa, ferdíthesse, csűrje-csavarja. (Arany János) || a. (tárgy nélkül) (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Ez az ember megint ferdít. Ne ferdíts! □ Aristophanes
naiv módon igazságtalan, ferdít, hazudik, irigykedik és gyűlölködik. (Péterfy Jenő)
- Igekötős igék: elferdít.
- ferdítget; ferdíthető; ferdítő; ferdített.