FÜLEMÜLE [e-e] főnév ..lét, ..léje [e] fülemile, (
régies,
költői) fülmile
Szürkésbarna hátú, testének alsó részén fehéres, veréb nagyságú éneklő madár; csalogány (Luscinia luscinia).
Csattog, dalol, énekel a fülemüle. □ Történt pedig egy vasárnap Hogy a fentirt fülemile Ép a közös galyra üle. (Arany János) Mintha a világnak minden fülemiléje abba az erdőbe szállott volna, hogy gyönyörűséget daloljon a rabok álmába. (Gárdonyi Géza) Szebben szól otthon a kakukk, mint itt a fülemüle. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): papfülemüle.