FUVALLAT főnév -ot, -a (költői)
A levegőnek egyetlen enyhe, rövid, fúvás jellegű megmozdulása a szabadban; a szellő egyetlen gyenge fúvása. □ Ah! ti csendes szellők fuvallati, jertek. (Csokonai Vitéz Mihály) Az őszi fáknak ágirúl, Sárgult levél könnyen lehull Halk esti szél fuvallatára. (Tompa Mihály) Arcát éri hűs fuvallat. (Arany János)