Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FULLÁNK főnév -ot, -ja, (régies, tájszó) fulánk, fúlánk
  • 1. A hártyásszárnyú rovarok egy részének (méhek, darazsak stb.) potrohán elhelyezkedő s méreggel telt miriggyel kapcs. tövisszerű, kiölthető támadószerv. A darázs beleszúrja fullánkját a gyerek karjába. A méh elpusztul, ha fullánkját beleszúrja vmibe. □ Ha mézet ád is a méh, Fúlánkja néha megcsíp. (Csokonai Vitéz Mihály) A nyil, mint bősz darázs fulánkja Már már nemes szivébe fut. (Tompa Mihály) || a. (népies, irodalmi nyelvben) A kígyó fullánkja: a k. nyelve.
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) Általában az, ami lelki fájdalmat okoz; ami megsebzi, sérti vkinek a lelkét; a szavak sértő éle. Fullánk minden szava: csípős, gúnyos, kellemetlen megjegyzéseket tesz mindenre. □ Előbbi szavának érezte fulánkját. (Arany János) Minden szód fulánk szivemben. (Madách Imre)
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely bántalom következménye; keserűség, sértődöttség. □ Bántottak is, de szűmben nem maradt Fulánk. (Madách Imre) || a. (ritka, költői) Méreg. □ Azt akarnák, fulánk legyen csókomba. (Arany János)