FESLIK [e] tárgyatlan ige -ett [ë] v. feselt [e-ë]; feseljék [e-ë] v. feseljen [e-ë-ë], (
tájszó,
költői) fesel [e-ë] (csak 3. személyben)
- 1. <A varrás> a cérna, fonál elszakadozása, meglazulása következtében fokról fokra szétnyílik, kezd szétnyílni. Máris feslik az öltés a szoknyán. || a. Feslik vmi: vminek <ruhának, összevarrott anyagnak> a varrása feslik (1). Feslik a kabát, a kesztyű.
- 2. (választékos) <Rügy, bimbó, virág> kezd kinyílni, nyiladozik. □ Ablak alatt A pünkösdi rózsa, Kezd egy kicsit Fesleni bimbója. (Arany János) Primula feslik s csalogány szól. (Tóth Árpád)
- Igekötős igék: elfeslik; felfeslik; kifeslik; lefeslik; szétfeslik.
- fesledezik; feslő.