FENYÍT [e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. (választékos) <Fegyelemsértésért, rendbontásért> fegyelmező céllal büntet vkit. Nem fenyíti eléggé a gyermekeit. Szigorúan fenyíti növendékeit.
- 2. (régies, költői) Fenyeget. □ Veszély fenyít bennünket oh uram. | Az árkokon kül [= kívül] fegyveres csapat van. (Vörösmarty Mihály) [Isten] beszél a rezgő Húrok énekében, Majd vigasztalólag, Majd pedig fenyítve. (Petőfi Sándor)
- Igekötős igék: megfenyít.
- fenyített.