Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Vmely testnek belső, ill. külső oldala, lapja, amelynek két irányú kiterjedése van és területmértékkel mérhető. Csiszolt, érdes, sima felszín. || a. Álló- v. folyóvíznek legfelső rétege, színe. A tenger felszíne; háborgó, hullámos, hullámzó, nyugodt, sima felszín; felszínre → bukik. Ott úszik a tó felszínén. □ Végtelen óceán, ha háborogsz: fölszíneden csatáznak Az alvilágnak minden szörnyei. (Petőfi Sándor) Nyugodtnak látszom, olyan nyugodtnak, mint egy tengerszem felszíne. (Ambrus Zoltán) A rakodópart alsó kövén ültem, Alig hallottam, sorsomba merülten, | hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. (József Attila) || b. A termőtalaj felső rétege. A szántó felszínét megszikkasztotta a meleg szél. Az aszályban megcserepesedett a kukoricás felszíne.
2. (földrajz) A föld, ill. vmely földrajzilag meghatározott terület kívülről szemlélt felső rétege. → Tagolatlan felszín; a föld felszíne. Magyarország felszínét síkság, dombvidék és középhegység alkotja. A Dunántúl felszíne változatos.
3. Felszínre: a föld belsejéből v. a víz mélyéből látható, elérhető helyzetbe. Felszínre hozta az őskori csontvázakat. A holttestet a folyó sodra csak kilométerekkel lejjebb vetette felszínre. □ Rögtön víz alá bukott a férfi, rövid idő múlva újra felszínre jutván. (Jókai Mór)
4. (mértan) A test felületét alkotó sík lapok, görbületek területének összessége; felület. A gömb, a kocka felszíne. Kiszámítja vmely test felszínét.
5. (átvitt értelemben, választékos) Az, ami vmiből külsőleg látszik, s a bensőt, a lényeget eltakarja. A semmitmondó felszín alatt gyakran mély tartalom rejlik. A tetszetős, csillogó felszín néha meglepő ürességet takar. A felszín alatt ott izzott a megszállók iránt érzett gyűlölet.
6. (átvitt értelemben) <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> vmely kérdésnek, ügynek felületes szemlélettel tekintett s a lényeget alig érintő része. A felszínen marad, a felszínen mozog: nem hatol a kérdés mélyére. Petőfiről tartott előadása csak a felszínen mozog. Ez még csak a felszín, a lényeges kérdések ezután következnek.
7. (átvitt értelemben) <Főleg állandósult szókapcsolatokban:> vmely kérdésnek, ügynek az a jellege, hogy tudomást vesznek róla, észrevehetővé válik, v. hogy az érdeklődés előterében van. Felszínen tart vmit: gyakran emlegeti, tartósan ráirányítja a figyelmet; felszínre dob, hoz, vet vmit: köztudomásúvá v. szembetűnővé tesz; felszínre jön, jut, kerül vmi: a figyelem ráirányul, tudomást vesznek róla. Állandóan felszínen tartotta az anyagi kérdéseket. Felszínre hozták ezt a kérdést is. □ Ily énekes nem elszigetelt jelenség volt , melyet a véletlen dobott felszínre. (Arany János) Aeschylus költői ereje mindent a felszínre vet. (Péterfy Jenő) Egy nap még egyszer fölszínre jött az "ügy". (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben, választékos) A politikai, társadalmi életnek az a területe, ahol a vezető szerepet betöltő, érvényesülő emberek működnek. Vmely politikai esemény felszínre dob, hoz, vet bizonyos személyeket. Egy ideig még a felszabadulás után is sikerült felszínen maradnia.