Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FORGANDÓ
FORMALISTA
FORMAMŰVÉSZET
FORR
FORRASZT
FORRÓ
FORTE
FOSZLIK
FŐ [2]
FÖLD
FÖLDI
FÖLDSZAGÚ
FÖVENY
FRANK [1]
FRIGY
FULLÁNK
FULLÁNKOS
FUTÓCSILLAG
FUTTA
FUTURISTA

FŐ [2] főnév és melléknév
  • I. főnév -t, feje [e-e] v. fője [e]
  • 1. (régies, irodalmi nyelvben) Fej (1–3). □ Csendes mély sírba tegyék a harci mezőről Testemet és főmnél buzogányom gombja heverjen. (Vörösmarty Mihály) Fuss, fuss, nemes vad! … Ne függjön főd roppant agancsa A fegyveres háznak falán! (Tompa Mihály) Ott idővel karral s fővel | Isten után vitte sokra … (Arany János) Csak nézd kialvó, fénytelen szemem, | csak símogasd a főmet csendesen. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmilyen fővel: vmilyen állapotban, korban v. magatartással. → Emelt fővel; → felemelt fővel; részeg fővel. □ Pogány fővel el nem hagyta Többé a kalácsát. (Arany János)
  • 2. (számnévi jelzővel) (hivatalos) Személy, ember. Három főből álló bizottság; az egy főre eső kenyéradag. A község lakossága 5320 fő.
  • 3. (átvitt értelemben, ritka) Vezető személy. Ki itt a fő? Legjobb mindjárt a főhöz fordulni. || a. (régies, irodalmi nyelvben) Főbb, főbbek: magasabb rangú személy(ek). □ Ha főbbjeink is szenvednek velünk, Kis bajnak látszik, mit mi szenvedünk. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Kincsekkel megvesztegették a lakónok [= spártaiak] főbbjeit. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • 4. (rendsz. állítmányként) A legfontosabb, leglényegesebb körülmény, tényállás, dolog. Az a fő, hogy …, v. a fő az, hogy … □ Az a fő, hogy ne féljen a legény! (Gárdonyi Géza) [A könyv] szép rózsaszínű fedele … megfakult …, de a fő, hogy megvolt. (Móricz Zsigmond)
  • II. melléknév -bb
  • 1. <Fontossági sorrendben> elöl álló, ill. vmely tekintetben alapvető, döntő, fontos. Fő feladat, feltétel, kérdés; fő gondolat, indíték, követelmény, törekvés; a könyv főbb részei; legfőbb teendők. Kiosztották a főbb szerepeket. □ A fő cél már-már feledve nála. (Arany János–Tasso-fordítás)
  • 2. (kissé választékos) <Nagyság tekintetében> más hasonlókat felülmúló; legnagyobb. Az a fő gondja, hogy …; fő v. legfőbb hibája, hogy …; Elfogták a fő lázítót. Elhárították a legfőbb nehézségeket. Fő szórakozása a horgászás. || a. Legfőbb ideje, hogy … : sürgős, halaszthatatlan feladat, hogy …
  • 3. (elavult, költői) Legfelső. □ Egy … hegyi ösvény fő fokán megállapodott. (Vörösmarty Mihály)
  • Szóösszetétel(ek): 1. főajtónálló; főakna; főaknász; főangyal; főapát; főápoló; főáram; főárboc; főbejárat; főbizalmi; főbizományos; főbizottság; főbiztos; főbiztosíték; főboltozat; főcinkos; főcsap; főcsatorna; főelárusító; főeledel; főellenállás; főgépész; főgerenda; főgyökér; főkertész; főlajstrom; főmagasságú; főmolnár; főműhely; főművezető; főnővér; főorsó; főoszlop; főőrség; főpályaudvar; főpárkány; főpénztár; főpénztáros; főpillér; főporkoláb; főrabbi; főrabbiság; főraktár; fősajátság; fősereg; főstrázsamester; főszabász; főszabászság; főszállásmester; főszámadó; főszámvevő; főszámvevőség; főszemély; főszólam; főszöveg; főtábornok; főtárgy; főtárnokmester; főtáró; főtéma; főtörvényszék; főtörzsorvos; főudvarnagy; főudvar; főút; főügynök; főügynökség; fővad; fővágány; fővájár; fővámhivatal; fővitorla; 2. államfő; asztalfő; családfő; egyházfő; fő-fő; gégefő; hétfő; hídfő; kormányfő; kútfő; lófő; nemzetségfő; oszlopfő; törzsfő; versfő; vízfő.