Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A földben, a föld színe alatt élő. Földi bolha ←; földi darázs, giliszta; földi pocok, poloska. || a. A földön v. a földben termő. Földi sulyom. || b. A földön kúszó v. a föld színéhez közel növő <a fán termővel ellentétben>. Földi bodza. || c. A föld mélyében található, ott bányászható. Földi szurok.
2. A tapasztalati, anyagi világban létező, ill. végbemenő <ellentétben mindazzal, ami az emberi képzelet alkotása>. Földi élet, ember; földi hüvely ←; földi istenek ←; földi lény, lét, pálya; földi pályafutás ←; földi vándorlás ←; vkinek a földi maradványai ←; Krisztus földi helytartója ←. □ Szeretek én szent szerelemmel, De kedvesem nem földi lyány. (Petőfi Sándor) Óh csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, | Mint egymástól itt a földi szívek! (Tóth Árpád) || a. Az emberi életben tapasztalható, átélhető v. elérhető. Földi boldogság, javak, jutalom; földi mennyország ←; földi nyomorúság. Minden földi jóban bővelkedik. □ Csak a gazdag, csak a zsarnok Élt föl minden földi jókat. (Ady Endre) Nem félek a haláltól, mert tudom mi. | Olyan, akár a többi földi holmi. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ek, -je [e, e]
1. (csak többes számban) (költői) Földiek: az emberek <mint a képzeletbeli lények, az égiek, a szellemek ellentétei>. □ Földiekkel játszó | Égi tünemény, | Istenségnek látszó | Csalfa, vak Remény! (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (rendsz. birtokos személyraggal) Az, aki ugyanabból a helységből v. ugyanarról a vidékről való. Vkinek a földije. Földik vagyunk. Földim vagy. Földijével találkozott. □ Néha olyan elcsodálkozva örvendünk egymásnak, mint messze idegenben egymásra lelő földiek. (Kaffka Margit)
3. (népies, bizalmas) <Ismeretlen embernek, főleg parasztembernek bizalmaskodó, barátságos megszólításaként:> atyafi, barátom. Meddig megy, földi? Merre vezet ez az út, földi? □ Földi, csak azt az egyet mondja nekem, hordanak-e még foglyokat ? (Kazinczy Ferenc) Mi dolog ez, földi, csak nem akasztanak? (Vörösmarty Mihály)