FOSZLIK tárgyatlan ige -ok, -asz v. (
irodalmi nyelvben) foszolsz; -ott v. foszolt; -anék, -anál, -ana v. (
irodalmi nyelvben) foszolnék, foszolnál, foszolna; foszoljon; -ani v. (
irodalmi nyelvben) foszolni, (
régies,
irodalmi nyelvben) foszol (főleg 3. személyben)
- 1. <Szövött anyag, papír külső hatás következtében> lassanként apró részekre, foszlányokra, szálakra bomlik, szakadozik. Foszlik a ruha. Darabokra foszlik.
- 2. (népies) <A friss kelt tészta, kenyér v. kalács bele a jó kidolgozás és megkelés folytán> könnyen vékony rétegekre bontható, szálasan szakítható v. szakad. Szépen foszlik a friss kalács.
- 3. (ritka, költői) <Vmely egész> kisebb, apró részekre oszlik, szakadozik. □ A nép oszlik, Hét nagy egész törzsbe, neme szerint, foszlik. (Arany János) Mostan szívem szerteárad,
És millió sugárra foszlik, Hogy minden szívet járjon át. (Komjáthy Jenő) || a. (átvitt értelemben, választékos) Semmivé v. (ritka) köddé foszlik: semmivé válik, nem valósul meg. Minden álma, reménye, vágya köddé foszlott.
- Igekötős igék: elfoszlik; kifoszlik; lefoszlik; szertefoszlik; szétfoszlik.
- foszlás; foszló.