Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Szúró, vágó, metsző eszköznek tompább, életlenebb fele, vége, oldala. A kard, a kés foka. □ Elől rohant Klára pallosával, | S ütötte a tatárt élével, fokával. (Jókai Mór)
2. A tű, a balta, a fejsze foka: az a vége, amelyen lyuk van, ill. maga a lyuk. □ Nyálazta a cérnát. Bandzsítva trafálgatta [= próbálta eltalálni] vele a tű fokát. (Kosztolányi Dezső)
3. (földrajz) Szárazföldnek a tengerbe ritk. szigetnek folyóba nyúló kiszögellése. Északi fok. □ Te vagy nekem, veszett hajósnak | A Jóremény távol foka. (Juhász Gyula) || a. (költői) Hegynek, szirtnek kiálló v. (főleg tengerbe) előreugró része. □ Magas szirt fokán Egy puszta vár dőledez. (Berzsenyi Dániel) Bagoly sí a bérci fok közt. (Arany János)
4. (irodalmi nyelvben) A vár bástyájának kiszögellő, kiugró része. □ Vár fokára tűzöd a levágott fejet. (Arany János)