FELVIRRAD tárgyatlan ige (csak 3. sz.-ben) fölvirrad, (
tájszó,
régies) felvirad
1. <Hajnali világosság> napkeltekor feltűnik, a sötétség eloszlásával észrevehetővé válva elterjed.
Felvirradt az ég, a hajnal. || a. (alany nélkül) (
ritka) Megvirrad.
Még fel se virradt, mikor munkába álltak.
- 2. <Vmely rendsz. kedvező esemény napja, időszaka> elérkezik, megkezdődik. Felvirrad a → napja. Felvirradt a várva várt esemény napja. □ Felvirradt végre a dicső nap hajnala. (Csiky Gergely) Makacsul hitt abban, hogy egyszer a szegényeknek, elnyomottaknak és gyengéknek napja is felvirrad. (Kuncz Aladár)
- 3. (alany nélkül) (átvitt értelemben) Felvirrad vkinek: jóra fordul a sorsa. Majd felvirrad még neked is! □ Bezzeg fölvirradt megint a Majornoky fiúknak
(Mikszáth Kálmán)
- 4. (ritka, költői) Álmából felébred. □ Az alvó felvirad, A bujdosó riad. (Arany János)
- felvirradás; felvirradó; felvirradt.