ALLEGÓRIA [ë] főnév ..iát, ..iája (
irodalomtudomány,
művészettörténet)
1. Elvont eszmei fogalomnak érzékelhető alakban, világos képben való kifejezése, jelképes megszemélyesítése.
Az igazságszolgáltatás régi allegóriája egy bekötött szemű, egyik kezében pallost, a másikban mérleget tartó nőalak. □ Egy-egy allegóriája olyan, mint ájtatos kép oltár szárnyán. (Péterfy Jenő)
- 2. A költői előadásnak olyan módja, melyben a közvetlen érzéki ábrázolás burkolt, rejtett tartalmat fejez ki. A szabadságharc után a magyar költők sokszor éltek az allegóriával. || a. Olyan költemény, amely vmely rejtett érzést, eszmét jelkép v. mese alakjában fejez ki. Tompa Mihály allegóriája: A madár, fiaihoz.
- Szólás(ok): ld. filagória.
- allegóriás.