FELTÜNDÖKLIK tárgyatlan ige föltündöklik, feltündököl, föltündököl
- 1. (ritka, választékos) <Fényes tárgy> tündökölve felragyog. Feltündöklik az esthajnali csillag. Feltündöklik a nap fényes korongja. || a. (átvitt értelemben) □ Homlokán feltündökölt a jegy, | hogy milliók közt az egyetlenegy. (Kosztolányi Dezső)
- 2. (átvitt értelemben, költői) Teljes fényében, pompájában feltűnik, feltárul, felragyog. □ Gyászaiból feltündöklik az ős ház. (Vörösmarty Mihály) A nagy családi név újra feltündököl. (Jókai Mór)
- feltündöklés; feltündöklő; feltündöklött; feltündököltet.