Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FÉLTŐ melléknév -n, -bb
  • 1. Olyan <személy>, aki vkit, vmit félt (1–3). A gyermekét féltő anya; a feleségét féltő férj; a pénzét féltő kereskedő. || a. (választékos) Ilyen személytől származó, rá jellemző, féltésből, aggódásból eredő <megnyilatkozás>. Féltő gonddal ügyel, vigyáz vkire, vmire; féltő szóval figyelmeztet vkit. || b. (ritka, választékos) Féltőn: féltő gonddal, teljes odaadással. □ Most már még egy tilalommal többet ismer kegyelmed, suttogá a férfi. – Azt fogom a legféltőbben őrizni, súgá vissza a nő. (Jókai Mór)
  • 2. (ritka, költői) Féltékeny. □ Hah! féltő Oberon! … (Arany János–Shakespeare-fordítás)
  • 3. (régies, irodalmi nyelvben) Olyan <személy, dolog>, akit, amelyet vki (nagyon) félt, különös becsben tart; féltett. □ Hah! legnemesb kincsem, féltő drágaságom … (Arany János) Vegye mindenki hátára, amije féltő. (Jókai Mór)
  • féltős.